online marketing

Kitörő gyermeki lelkesedéssel indítottam el a vadonatúj Outlook 2007 programomat. Bíztam benne, hogy ez a verzió már kinőtte a gyermekbetegségeit. De nem. Erről szól a bejegyzésem.
Az eddig használt levélsablonok gyakorlatilag teljesen használhatatlanná váltak, mivel a formázások másként jelennek. Hogy miért? Valamilyen érthetelen csillagközi összeesküvés következtében az Outlook 2007-be a Microsoft Word szövegszerkesztő legendásan használhatatlan HTML megjelenítő motorját rakták bele.. és mi lett az eredmény? Egy csillogó-villogó, ám kiszámíthatalan módon működő levelezőkliens.

Az alábbi formázástípusok elvesznek az oldal e-mailként való küldésekor, ezért ennek elkerülése érdekében szükség lehet a HTML forráskód módosítására:

- Animált GIF-képek: Az animált GIF-képek elveszítik animált jellegüket, és statikus képekké válnak.
- Szöveg körüli margók: A szövegdobozokban beállított margók mérete nulla lesz.
- Betűköz és méretezés: Minden különleges karakterköz (Formátum menü Térköz és pozíció parancs) normál értékre tér vissza.
- Egyes betűtípus-effektusok: A Körvonalas, Árnyékolt, Domború vagy Vésett formázású szöveg elveszíti formázását.
- Aláhúzott stílusok: Minden aláhúzott stílus egyszeres aláhúzássá válik.
- Sorköz a bekezdések előtt és után: A vízszintes díszítővonalakhoz megadott minden pontos térköz elveszik. Az oldal e-mailben való küldésekor a vízszintes díszítővonalakhoz megadott alapértelmezett térköz optimalizálva lesz a képernyőn való megjelenítésre.
- Sorstílus a vízszintes díszítővonalakhoz: A vízszintes díszítővonal-stílusok egyszeres vonalakká válnak.
- A szöveg vagy táblázat oldalon való elhelyezésétől függően a szomszédos objektumok enyhén elcsúszhatnak.

Hát… nekem legjobban a padding hiánya és az animált gif sima gif-fé alakítása fáj. (Mi lesz a e-mailbe beágyazott reklámbannerekkel? Hm?) Van akinek mondjuk a background image fog nagyon hiányozni. A background image már csak csatolásként látható az Outlook 2007-ben, míg minden más levelező megérti, hogy ez is csak egy bekódolt kép, és annak rendje és módja szerint megjeleníti - de az Outlook ebben is más. Akárhogyis, de a többi levelezőben jól jelennek meg a levelek, szóval ha a nagyon nagy átlag nem ezt produkálja, akkor ezt nem úgy hívjuk, hogy visszalépés?

De legyünk csak óvatosak..
De legyünk csak óvatosak, ki tudja milyen kis apró meglepetéseket rejteget kedvenc még levelezőkliensünk. A munkám során használt verzió például bármikor képes mozgásképtelen agyhalottá válni akár egy három kilobájtos levél megnyitásától, naponta többször is magába zuhan. Ilyenkor nem érdemes zavarni, biztos elmélyülten töpreng a világ dolgain, hogy 2143-ban az összes Outlook egyszerre kiáltson fel: 42! Jó hát lassúnak lassú. Optimista hozzáállásom mondatta vele, nyugi lesz ez még jobb is.

Alternatíva

Alternatívának persze ott van a Thunderbird, magáncélra én is ezt használom. Vállalati alkalmazásra azonban alkalmatlan sajnos. Amíg nem lehet beállítani, hogy semmiképpen se küldjön UTF-8-as leveleket hanem küldjön mindenképp valami egyszerűbb kódolásban, amit Outlook is megesz, addig nem lehet áttérni vállalati környezetben a Thunderbird-re. Ameddig nem térnek át vállalati környezeten a Thunderbird-re, addig probléma, hogy nem lehet letiltani az UTF-8 as leveleket. (Megj.: Hasonló hiba jött elő Thunderbird csatolt fájlneveknél is. Utólag kiderült, hogy az Outlook egy régebbi RFC-t használ és emiatt hitte mindenki, hogy szórakozásból nevezem el ATT00-nak a csatolmányokat. Itt a Thunderbird-öt kellet visszabutítanom, hogy az Outlook jól lássa a fájlneveket.)

Mi lenne a megoldás? Engedni kéne az UTF-8 as levelek letiltását.

Csakhogy a Mozilla Alapítvány ‘elkötelezte magát a szabványok mellett’, nem akarnak egy levelet sem másban küldeni mint UTF-8, ha annak a levélnek szüksége van rá, szóval ilyen opció nem lesz. Tehát csak akkor fog elterjedni a Thunderbird vállalati környezetben, ha előbb az MS kijön egy újabb UTF-8-as levelezővel, és mindenki azt fogja használni, csakhogy 1) ilyen nem lesz, 2) vagy ha igen, mire elterjed, már nem is tudják az emberek mi az hogy e-mail.

Ja, és hogy mennyire gyakran előjönnek az UTF-8-as levelek: Word-ből kimásolsz egy euro-szimbólumot tartalmazó szöveget, és egyből kell az UTF-8.

Én azért Thunderbird-öt használok, de minden alkalommal megkeresem azokat a karaktereket, ami miatt UTF-8 kell. Ez elég idegesítő, még ha binary search-et alkalmazol, akkor is: vajon a levél első fele miatt kell UTF-8? nem. A második fele miatt? Nem. Tehát mindakettő felében van spec karakter. Szuper…

Ja, vagy méggyakrabban akkor kell, ha válaszolsz egy ISO-8859-1-es kódolású levélre, amiben kalapos ő-k voltak hosszú ő-k helyett. Te persze jó kódolást használsz, viszont a két ő nem fér el egymás mellett egy kódolásban sem… És ez még csak nem is vállalati felhasználás, hanem otthoni, és máris probléma.

Még egy érv a Thunderbird mellett

Természetesen mindez pro és kontra, előnyök és hátrányok, nincs abszolút győztes, csak szempontok vannak. Számomra a HTML megjelenítés, a karakterkódolás, a gyakori kifagyás mellett külön szenvedést okoz az IMAP folderek használata. Ennek igazából egy fő oka van, mégpedig az, hogy az Outlook IMAP kezelése közel nem annyria kiforrott mint a Thunderbirdé.

Másfél éve eljutottam arra a pontra, hogy rájöjjek - a POP3 közel nem megoldás. Szinkronizálni akartam a különböző gépimen kapott/kreált leveleket, feladatokat, találkozókat, stb. Jobb híjján mindig elküldtem újra és újra az e-maileimet, hogy ne felejtsem el elővenni, ha akutális lesz.
Ekkor jött az IMAP, mint valami lehetséges alternatíva a problémámra. (Legalábbis egy részére.) A levelezés problémájának megoldása fontos, az nem állapot, hogy mondjuk csak otthon töltöm le POP3-mal a leveleket a szerverről, a bentin meg fenthagyom, mert otthon és a gyárin is readeltre kell tenni a leveleket meg ugyanúgy elosztani ésatöbbi.
IMAP-et használni Outlook alatt vicces. Egyrészt a IMAP foldert nem lehet a személyes mappámba importálni, külön accountként mutatja mindenképpen, a folderek offline mentéséhez is nyakig kell turkálni a menüpontokban és még a filterek beállítása is körülményes. Nem is beszélve arról, hogy az Outlook új-üzenet jelzője hajlamos beragadni és 0 új üzenet esetén is kint hagyja az notfier ikont a taskbaron. Ez nem jó.
A Thunderbird ezzel szemben IMAP-ben nagyon penge. Tölti, megjelöli, elpakolja, szűri, ahogy kell. Igazából teljesen rendben van, pakkra tudom nézni a sourceokat, a kontakt listája és a külső plaginként üzemelő naptár is elég használható, bár néhol kő primitív. Mégis, az IMAP kezelése hibátlanul működik.

Mi a BluePages?

A BluePages egy tudatosan szerkesztett, meghatározott fogyasztói körnek Bluetooth technológiával mobilra továbbított, célzott üzenettípus. Tartalmi gazdagságában és összhatásában egyedülálló kommunikációs megoldás, amely multimédiás összhatást gyakorol a fogyasztókra. Letölthető, elvihető, vásárlási döntések meghozatalához segítségül hívható digitális, mobil hirdetési forma.

A fővárosban több helyen van olyan utcai hirdetőtábla, amely bluetooth kapcsolaton multimédiás tartalmakat lök át a készülékeinkre. A rendszer elég agresszív, amikor először találkoztam vele a telefonomat vette célba.
Végül engedélyeztem a letöltést, így sikerült megszereznem a Red Hot Chili Pepperstől a Californication tizenöt másodperces részletét, egy Kelly Clarkson nevű valakitől egy rohadtul idegesítő szar zenét, Kelly Jones fényképét, meg egy txt formátumú hírt a Stereophonics nevű zenekarról. Egyetlen kérdés motoszkált a fejemben: Mire jó ez?

A Californication egyrészt nem aktuális sláger, másrészt a részlet a szám közepéről van kivágva, harmadrészt egyik tartalomról sem derül ki, hogy mi a francot akarnak vele. Ki forgalmazza a számot? Megvehető mobilról? Mennyibe kerül? Mihez kezdjek ezzel a hírrel? Hol olvashatok többet róluk, vagy más zenei híreket hol szerezhetek? Ennek így semmi értelme, fölöslegesen zaklatják az embereket üzenetekkel. Kéremkapcsojjákki.

Persze bekapcsolt Bluetooth-szal nem mászkál alapból az ember, hacsak nem mobil netezik útközben. De akkor meg párosítsa jelszóval az eszközöket és semmi mást nem engedélyezzen. Hogy miért? Mert a palátokra is szépen ki van írva, hogy tartsam bekapcsolva a mobilt, oszt húdejólesznekm, küldenek híreket, csengőhangot, bigyót. Persze az oldaluk wapon elég olvashatatlan, valamint 3 napig ugyanaz a hír jön, de érdekességnek jó. Már akinek.

Viszont… ha valaki hackelni akar, akkor 20 méterrel odébb csinál egy ugyanilyen nevezetű jeladót, majd aztán attól szépen mindent el fognak fogadni a telefonok… vírust, spyware-t, keyloggert, bármit. Izgalmasan hangzik, nem? Emberek, ez biztonsági rés, nem hagyjuk bekapcsolva a Bluetooth-t soha!

A Microsoft az Apple cég operációs rendszerének alapötletét felhasználva kezdte el kifejleszteni az ablaktechnikán alapuló rendszerét, a Windows-t. A rendszer a DOS után forradalmian újnak számított, sikere pedig a konkurenciához képest alacsony árában volt keresendő. Az 1.0-ás után a 3.0-ás rendszer megjelenése jelentett igazán nagy durranást, amikor a konkurens cég majdnem csődbe is ment. Úgy tíz évvel ezelőtt találkoztam először vele a Macintosh-sal. Talán másképp alakulnak kicsit a dolgok, ha az első élményem nem a már akkor is elavultnak számító OS 7-hez kötődik. Ekkor még képtelnek voltak a preemtive multi-tasking bevezetésére, illetve egy normális kernel megírására. És igazából most is képtelenek erre, ahelyett inkább egy csapattal kifejlesztették nyíltforrású ingyenes cuccokból a MacOS X kernelt, a Darwin-t. Mindenesetre már ránézésre is rossznak tűnt az egész rendszer, sőt ezt a gépet bemutató tulajdonos is alámasztotta az - ma már tudom - elképesztő dilletantizmusával. Egy sereg dologban viszont irányt mutattak a Macek, ilyen volt a TrueType és egyáltalán, a vektorfontok támogatása, a teljes körű Plug and Play, amikor PC-n még vígan IRQ-kat és DMA-kat állítgattunk, a teljesen “objektumorientált” desktop megközelítés (driver telepítése annyi, hogy az ikonját belevonszolod a System folderbe), peer-to-peer networking kb. nyolc kattintással akkor, amikor PC-n a legjobb alternatíva a NetwareLite vagy a Novell DOS volt, ergonomikus billentyűzet, több monitor egyidejű támogatása és még sorolhatnám.

Az Alma hanyatlása nagyjából a Windows, elsősorban a Windows 95 elterjedésével párhuzamosan kezdődött: attól kezdve, hogy x86-ra is megjelent egy aránylag könnyen kezelhető operációs rendszer, óriási piac nyílt meg a hardver- és szoftvergyártók számára egyaránt, ennek köszönhetően ez a platform nagyságrendekkel gyorsabban tudott fejlődni, míg a Mac mindig is egy zárt beszállítói körrel rendelkező, belterjes környezet volt, ami nem épp kedvező talaj az innováció számára. Ekkor persze már keményvonalas Windows 3.1 függő voltam sajnos, így nem is foglalkoztam többet az OS-sel, nem is emlékeztem már rá. Az OS 8-9 sorozatok a maguk idejében elég erőteljesen jelezték az Alma lejtmenetét, így nem is baj, hogy kimaradtam belőle.

Szépen lassan, de eltelt az a tíz év. Használtam ezalatt Win 3.1-et, ami csupán egy DOS operációs rendszer alatt futó grafikus felhasználói felület volt. Majd jött 1995 után a Windows 95. A 96-ban kiadott Win 95 Second Edition emlékszem szinte teljesen beszerezhetetlen volt, így ez kimaradt az életemből. Valami azt súgja, igazából nem vesztettem ezzel semmit. 1998-ban megkaptam a Windows 98-amat, majd 99-ben a Win 98 SE-t. Ezek csodálatos évek voltak, éveztem hogy lépést tartok a korral. Az ezredfordulón dedütált a Windows Millenium, nyilván én se hagyhattam ki. Egyébként szerintem ez volt a legjobban sikerült verzió, furcsa érzés visszagondolni, hogy 16 MB RAM-mal is megelégedett.. Nem sokkal később átálltam a Windows 2000-re. Igazából innen kezdődtek a problémák. valószínűleg nem csak a rendszer hibái miatt, hanem mert kezdtett zavaró lenni egy-két dolog, ahogy egyre jobban értettem a gépekhez.

Sosem értettem például, hogy miért indulnak el maguktól bizonyos segédprogramok, amiket nem kértem erre. De nem zavart a dolog a rendszerkonfigurációs segédprogrammal hetente rendet raktam. Majd egyre többet kellett vírusírtanom, végül folyamatosan futnia kellett a védőprogramnak, ha nem akartam, hogy összeomoljon a rendszer. Sebaj gondoltam, biztos ez is normális. Idővel persze elegem lett a 35-40 másodperces Alt-TAB várakozásokból, a teljesen váratlanul leálló, csak kikapcsolással újra indítható Windows-ból, ás az “Ismeretelen hibát észleltünk, dobj egy mailt a Microsoft-nak” képernyőkből. De nyilván én vagyok a hibás gondoltam, így inkább képeztem magam, hogy jobb user legyek.

2001-ben jött Windows XP (2001) (Experience; XP). Vártam már, mint a megváltót. Biztosak voltunk benne, hogy meghallgattattak imáink és ennek eredményeképpen a redmondi cég megajándékoz minket egy használható csodával. Hiszen a nevében is benne van, élményt igértek nekünk. Hát meg is kaptuk szépen. Rutinná vált, hogy egy óvatlan telepítés után néhány programot újra kell telepíteni, mert valami dll-t felülírt amit nem kellet volna… ja - és igazából ezen már csak nevetni lehet - újra is kell ilyenkor indítani. Különösen azt szeretem, amikor kis frissítésnek aposztrofálják a nagy biztonsági hibák javítását az újabb és újabb javítócsomagokban.

Az OSX új alapokra (a fentebb már említett Darwin) épülő és egészen tűrhető fejlesztés, néhány nagyon előremutató és jól használható megoldással, mint pl. a Spotlight, az asszociatív mappák, vagy a GUI sok újítása (futó alkalmazások snapshot nézete stb.), vagy a kedvencem, az Exposé. A stabilitásával kapcsolatban pedig nem nagyon hallok panaszt. Néhol valóban szájbarágós és gyermeteg a megközelítés, amit megvalósít, de a marketingfókusz mindig is a számítástechnikát szükséges rossznak tartó felsőközéposztálybeli sznobok csoportja volt, míg az “IBM kompatibilis” PC más irányból, a kockafejű bitbuherálók világából indult, és onnan fejlődött egyre felhasználóbarátabb eszközzé.

A mai napon feltölttem az összes londoni út során készült képet. Jó képnézegetést mindenkinek!

(Megjegyzés: az első néhány kép brüsszeli, ill. calais-i. A képek megnézéséhez kattints a telefonfülkére, vagy ide.)

Egész nap remegett a kezem, olyan ideges voltam. Üvöltözni, törni, ordibálni tudnék, annyira tehetlen vagyok az eseményekkel szemben. (Jó ilyet persze nem teszek.) De akkor is gyomorforgatóan egyszerű lenne beállni a sorba, reggelenként bamba fejjel munkába menni, kifejezéstelen arccal magam elé meredni, kerülni mások tekintetét, a munkahelyen megtenni, amit meg kell; majd este már szétszedált aggyal, hullafáradtan lezuhanni valami zéró gondolkodást igénylő Tv műsor elé, vacsorázni, majd aludni. Ennél nagyobb személyes kudarcot el se tudok képzelni, hogy valaki új viselkedési mintákat megtapasztalva kreatív módon kifejezné önmagát, inkább mások életét nézi egy képcső foszforrétegére vetítve. A Keserű mézben is így kezdődött haldokolni a szerelmes pár kapcsolata, hogy “tv zombikká válnak”, csakhogy ne kelljen beszélniük egymással.

Fekszem az ágyon, ég minden villany, mozdulatlan vagyok. Leginkább csak vagyok, az égvilágért se lenne kedvem most megmozdulni - élvezem a nyugalmat. A teljes figyelmemet a plafonra rajzolt pszichedelkus mintáknak szentelem. Becsukom a szemem, érzem, hogy legalább a villanyt le kéne kapcsolnom, hogy el tudjak aludni. Önmagamat becsapva azt hiszem, hogy csak ezen múlik a dolog sikere. Ráeszmélek, hogy megint önmagamat próbálom diagnosztizálni.

Valahogy úgy érzem, hogy a barátaim és körülmények cserbenhagynak, akkor még mindig ott van a munkám. Jó úton haladok a munkamánia felé, néha egy pillanatra megállok: vajon valami után futok, vagy valami elől?

Szombat van és aszombatok szörnyen egyhangúak, ilyenkor semmit nem lehet csinálni, legfeljebb tanulni, szenvedni a másnaposságtól és Aspirint szedni. Persze arra lenne szükség, hogy valami normális dolgot csináljak, ami összekapcsol a világgal. Kilenc fele elmentem kinoymtani néhány tanulmányt, amit el kartam olvasni. Van egy új hely a Belvárosban, beültem oda egy kávéra, remélve, hogy az segít. Persze ebből nem lett semmi képtelen voltam koncentrálni arra,amit csinálok. Inkább kimentem sétélgatni, hogy csináljak valamit, majd bementem egy papírboltba vásárolni. A nap sütött, szintem megtévesztésig jól éreztem magam, valamin még mosolygtam is. Kitaláltam, hogy találkozót szervezek egy barátommal, kihasználva, hogy jó idő van felmegyünk a Gellérthegyre. A nap épp kezd lemenni, valahogy érzem, hogy ez rossz előjel, rossza hatással van rám a sötét. Sötétedés után általában ki se bírok mozdulni és most mégis kint kell állnom és várnom. Érzem, ahogy a levegő lehül, persze lehet, hogy csak a sötétedés miatt érzem, de már tovább is gondolom, hogy lőttek a szabadtéri programnak. Nézem, ahogy sűrűsödnek a felhők a fejem felett és a nap vörösen izzva bukik le a hegy mögött. És még csak 14:20, utálok sötétben lenni.