Sokan töprengtem - azon, amit 5 éve mondtam – az álmaimon és a reményeimen. És rájöttem néhány dologra. Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogyan azt elképzeltük (állítólag ez a sikeres élet ismérve) nos, néhányan esetleg azt gondolhatjuk, hogy kudarcot vallottam. Egy valami számít, hogy a csalódás miatt ne a keserűség uralja az életet, tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, mivel  nem fürödhet minden napunk fényben, jusson eszünkbe: csak az éjszaka sötét egén világítanak a csillagok melyek egyszer hazavezetnek minket. Ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól, sokszor éppen az tartogatja a legtöbb örömöt, amitől a legjobban félünk. Talán mindent megkaptam, amire tényleg vágytam, talán olyasvalamit is megkaptam, amiről álmodni se mertem. Ki tudja kit hová sodor az élet, az út hosszú, de végül is maga az utazás a cél.

Akik ismernek, tudják, hogy nem szeretem a sikertelenséget, emiatt sokan is mondják, hogy túlzottan szigorú vagyok magamhoz. Persze tudom, mindannyian követünk el hibákat, melyek lealacsonyítanak minket és azokat akiket szeretünk. A lényeg, hogy beismerjük, ha hibáztunk és megpróbáljunk normálisak maradni. Ha meg valami végre sikerül, néha még meg is rettenünk, hogy egy álmunk valóra vált. De tudjuk, hogy ez a pillanat minden mozzanatával együtt örökre megmarad. Így érzem most magam, boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, egy álmom tegnap valóra vált.