Az olyanok, mint én szeretik az olyanokat, mint Te

Mindannyian követünk el hibákat, melyek lealacsonyítanak minket és azokat akiket szeretünk. Van, hogy rossz emberbe szeretünk bele, máskor elengedjük azt, aki valóban szeret minket. Máskor szüleinkre hozunk szégyent. A lényeg, hogy beismerjük, ha hibáztunk és megpróbáljunk normálisak lenni.
Miért nem próbálja meg élvezni, ami élvezhető itt, ahelyett, hogy kézzel-lábbal hadakozik ellene? Nem tehetné, hogy megkönnyebbülésnek veszi azt a felismerést, hogy senkink, semmink nincs, és hogy végre beigazolódott az a hite, hogy az egész élete egy nagy csalás. Most már talán le is mondott arról a kevésről, ami még hátravan belőle, így közben megtapasztalhattam mellette a kölcsönkapott idő élményét, és élvezhettem a szabadesést. És miután elhatározta, hogy szükség esetén nem riad vissza semmitől, éreztem, hogy elmúlik róla az éles fájdalom: végre megtalálta helyzetéből kiutat. Igyekszünk emlékeztetni magunkat, hogy nem Mi vagyunk a probléma. A probléma az, hogy ez csak egy hevenyészett megoldás mindkettőnknek, melyet mi találtunk ki magunknak, hogy megszűnjenek a rossz érzéseink.