Ennyi ember él ebben a pillanatban ezen a bolygón. Vannak, akik félnek. Vannak, akik éppen most érnek haza. Vannak, akik éppen most tudják meg az igazságot, vagy éppen ellenkezőleg, hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat. Mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúzásra születtek. Mások meg arra születtek, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint hatmilliárd ember a Földön, több mint hatmilliárd lélek. És néha csak egyre lenne szükségünk.

Az olyanok, mint én szeretik az olyanokat, mint Te

Mindannyian követünk el hibákat, melyek lealacsonyítanak minket és azokat akiket szeretünk. Van, hogy rossz emberbe szeretünk bele, máskor elengedjük azt, aki valóban szeret minket. Máskor szüleinkre hozunk szégyent. A lényeg, hogy beismerjük, ha hibáztunk és megpróbáljunk normálisak lenni.
Miért nem próbálja meg élvezni, ami élvezhető itt, ahelyett, hogy kézzel-lábbal hadakozik ellene? Nem tehetné, hogy megkönnyebbülésnek veszi azt a felismerést, hogy senkink, semmink nincs, és hogy végre beigazolódott az a hite, hogy az egész élete egy nagy csalás. Most már talán le is mondott arról a kevésről, ami még hátravan belőle, így közben megtapasztalhattam mellette a kölcsönkapott idő élményét, és élvezhettem a szabadesést. És miután elhatározta, hogy szükség esetén nem riad vissza semmitől, éreztem, hogy elmúlik róla az éles fájdalom: végre megtalálta helyzetéből kiutat. Igyekszünk emlékeztetni magunkat, hogy nem Mi vagyunk a probléma. A probléma az, hogy ez csak egy hevenyészett megoldás mindkettőnknek, melyet mi találtunk ki magunknak, hogy megszűnjenek a rossz érzéseink.

Jelentéktelen, de volt olyan fontos, hogy bántsam. Szerettük egymást, ezért tudom, hogy nem szeretne olyannak látni, amilyen valójában vagyok. Néha abba leszünk szerelmesek, akinél a legkevesebb esélyünk nincs. Kevésbé szerencséseknél ráadásul ez az állapot még állandósul is. Ez az érzés nálam már egy jelenség, létezése időtlen, hiányzása állapot, titokzatos, érthetetlen, keserű és csodálatos. Egyébként volt bennünk valami közös. Nem tudom, hogy depressziósok eleve vonzódnak a gyászhangulatú helyzetekhez, vagy a hangulatukkal teszi búskomorrá környezetüket. Mindenesetre most, hogy már nem működik együtt velem és nem hagyja, hogy szeressem, csupán a barátom kíván lenni, és ez nekem nemhogy örömet okozna, hanem elkeserít, innentől nem a megoldáshoz tartozik, hanem a probléma része lett.

Felejtsd el mindazt, amit tudsz. Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk. Egy álomban, egy regény képzelt világában, ahol az élet következetesebben alakul és a mesék egyre izgalmasabbak lesznek, mielőtt kialakulna a cselekmény megoldása. Igaz vagy sem, mindig könnyebb abban hinni, ami nincs. Azt hittem ismerlek, de a valóság helyett azt látom, amit szeretnék. Azt hiszed ismersz engem, pedig nem, így azt sem tudod mire vagyok képes. Sokszor nem tudom mit, miért teszek, de igyekszem jobbá tenni a dolgokat.

John F. Kennedy szerint a bátorság nem más, mint a siker és a tragédia varázslatos keveréke. Egy férfi mindig megteszi, amit meg kell tennie, még akkor is, ha ez ellenkezik a személyes meggyőződésével és közben legyőzi a külső nyomást. Ez képezi minden erkölcs alapját.

Az eddig használt galéria motor alkalmazása egyre körülményesebb lett, ezért egy újat üzemeltem be. Mostantól ide fogom feltölteni a képeimet: http://gallery.holdosi.com/

Bízom benne, hogy ez az újítás használhatóbbá teszi az oldalt. Első lépésként a nyáron készült párizsi képeimet töltöttem fel.