online marketing

Na, a napokban beindult a nagy népi twitterezés. (Már nem csetelés, még nem blogolás. Sms-hosszúságú postokat lehet olvasni/írni arról, hogy mit csinálsz éppen most.)

Miért jobb mint a cset? A csetet nem használjuk arra, hogy folyton megírjuk ismerőseinknek, hogy mit csinálunk éppen most. Hülyének néznének. Blogba megírni meg túl rövid és érdektelen. (”A blogpost szóljon valamiről.”) A Twitter tehát létező piaci rés.

Kis, aktuális postmorzsák írására való, ráadásul a barátaink twittereit is nézhetjük közben (vagyis: hogy mit csinálunk éppen most mi mindannyian).

Kiváltja-e a blogolást? Azoknál biztosan, akik eddig is így (röviden, aktuálisan, személyesen, rendszeresen) írták a blogjukat. A Twitter amúgy inkább egy nagy népi activity reportolás. Úgyhogy máshol van egy kicsit a hangsúly, mint a blogolásnál. Nekem tökre megfér a kettő egymás mellett.

Mi értelme? Persze hogy semmi. De attól még jó, és addiktív.

Miért sikeres? Mert rövid és gyors aktivitást vár a felhasználótól. Ez sok oldalletöltést, és rendszeres visszatérő látogatókat eredményez a Twitternek. Bár persze feedből is lehet olvasni, de a twitterezésben mégis az a jó, hogy írja is az ember, nem csak olvassa másokét. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt csinálni mondjuk egy napnál tovább. Ha értesítőt kérek a többiek postjairól, akkor talán visszanézek holnap is. (Van auto-nudge funkció, ami automatikusan figyelmeztetést küld, ha 24 órája inaktív vagyok. Addikciót serkentő eszköz, na.)

Forrás: Webisztán

Trackback URI | Comments RSS