online marketing

Egész nap remegett a kezem, olyan ideges voltam. Üvöltözni, törni, ordibálni tudnék, annyira tehetlen vagyok az eseményekkel szemben. (Jó ilyet persze nem teszek.) De akkor is gyomorforgatóan egyszerű lenne beállni a sorba, reggelenként bamba fejjel munkába menni, kifejezéstelen arccal magam elé meredni, kerülni mások tekintetét, a munkahelyen megtenni, amit meg kell; majd este már szétszedált aggyal, hullafáradtan lezuhanni valami zéró gondolkodást igénylő Tv műsor elé, vacsorázni, majd aludni. Ennél nagyobb személyes kudarcot el se tudok képzelni, hogy valaki új viselkedési mintákat megtapasztalva kreatív módon kifejezné önmagát, inkább mások életét nézi egy képcső foszforrétegére vetítve. A Keserű mézben is így kezdődött haldokolni a szerelmes pár kapcsolata, hogy “tv zombikká válnak”, csakhogy ne kelljen beszélniük egymással.

Fekszem az ágyon, ég minden villany, mozdulatlan vagyok. Leginkább csak vagyok, az égvilágért se lenne kedvem most megmozdulni - élvezem a nyugalmat. A teljes figyelmemet a plafonra rajzolt pszichedelkus mintáknak szentelem. Becsukom a szemem, érzem, hogy legalább a villanyt le kéne kapcsolnom, hogy el tudjak aludni. Önmagamat becsapva azt hiszem, hogy csak ezen múlik a dolog sikere. Ráeszmélek, hogy megint önmagamat próbálom diagnosztizálni.

Trackback URI | Comments RSS