online marketing

Valahogy úgy érzem, hogy a barátaim és körülmények cserbenhagynak, akkor még mindig ott van a munkám. Jó úton haladok a munkamánia felé, néha egy pillanatra megállok: vajon valami után futok, vagy valami elől?

Szombat van és aszombatok szörnyen egyhangúak, ilyenkor semmit nem lehet csinálni, legfeljebb tanulni, szenvedni a másnaposságtól és Aspirint szedni. Persze arra lenne szükség, hogy valami normális dolgot csináljak, ami összekapcsol a világgal. Kilenc fele elmentem kinoymtani néhány tanulmányt, amit el kartam olvasni. Van egy új hely a Belvárosban, beültem oda egy kávéra, remélve, hogy az segít. Persze ebből nem lett semmi képtelen voltam koncentrálni arra,amit csinálok. Inkább kimentem sétélgatni, hogy csináljak valamit, majd bementem egy papírboltba vásárolni. A nap sütött, szintem megtévesztésig jól éreztem magam, valamin még mosolygtam is. Kitaláltam, hogy találkozót szervezek egy barátommal, kihasználva, hogy jó idő van felmegyünk a Gellérthegyre. A nap épp kezd lemenni, valahogy érzem, hogy ez rossz előjel, rossza hatással van rám a sötét. Sötétedés után általában ki se bírok mozdulni és most mégis kint kell állnom és várnom. Érzem, ahogy a levegő lehül, persze lehet, hogy csak a sötétedés miatt érzem, de már tovább is gondolom, hogy lőttek a szabadtéri programnak. Nézem, ahogy sűrűsödnek a felhők a fejem felett és a nap vörösen izzva bukik le a hegy mögött. És még csak 14:20, utálok sötétben lenni.

Trackback URI | Comments RSS